Remegő térdel és torokban dobogó szívvel szálltam be a hajóba. Vajon működni fog a vitorla, vagy kidobott pénz és idő lesz ez a projekt? Szerencsére a félelmem nem látszott rajtam aznap, különben a feleségem nem ült volna be mellém a hajóba.
Egy bőszeles vasárnapi napon, a Velencei tavon került sor az új vitorlázat tesztelésére. Az időjárás ideális volt, bár én óvatosságból azért kurtítottam egy sort a nagyvitorlán. Az már a parton látszott, hogy a hajó összeszerelése több időt vesz igénybe mint annak előtte. Vízre tétel után motorral kihajóztunk a kikötőből és szélbe állást követően felvontuk a nagy-, majd az orr vitorlát is és nekivágtunk negyed széllel Agárdnak.
A művelet elég flottul ment, annak ellenére hogy teljesen új struktúrájú lett a kezelő kötélzet. Az első benyomás tulajdonképpen az volt, hogy nagyon könnyen megindultunk és szinte alig kellett erőt kifejtenem a kormány és a shot kötél tartására. A hajó sokkal fordulékonyabb lett és a kormánymozdulatokat is azonnal leköveti. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az orrvitorla miatt a hajó eleje könnyebben elmozdul a holtpontról forduláskor, azaz gyorsabban átmegy a széltengelyen.
Egy darabig egyenesen haladtunk félszélben és folyamatosan ellenőriztem az álló kötélzetet, nehogy valami kilazuljon, vagy ne adj isten elengedjen. Azután elkezdem a manővereket gyakorolni. Minden irányba fordultam, perdültem, egyszóval teszteltem az irányváltásokat. Ezek könnyedén mentek.
Ezután kipróbáltam azt, hogy mi van akkor ha hirtelen magára hagyom a hajót. A vitorlákat rögzítettem adott pozíciójukban és lassan elengedtem a kormányt. Ekkor a hajó - ahogy annak lennie kell- szépen szél felé fordult és lobogó vitorlákkal megállt. Ez volt az a pont amikor teljesen megnyugodtam. Igazolást nyert, hogy tervezés során elvégzett számítások pontosak voltak, mert a hajó viselkedése is ezt mutatta. Direkt úgy terveztem a vitorlázat súlyponti helyzetét, hogy biztonságos legyen. Ha ne adj isten a kormányos beesik a vízbe és a hajón nem marad senki, vagy csak olyas valaki aki nem tud vitorlázni, akkor a hajó ne menjen tovább és ne boruljon fel, hanem forduljon automatikusan széllel szembe és álljon meg.
Bő 4 óra vitorlázás után az alábbiakat tudom összefoglalni az új vitorlázatról és a hajó viselkedéséről:
- Kisebb lett a kormányerő
- Nem kell folyamatosan állítgatni a nagyvitorlát
- Az új vitorlák anyaga kevésbé nyúlik, így nem változik hátrányosan a vitorlaprofil a szélerősség függvényében.
- A 3 m2-el nagyobb vitorlafelület miatt nagyobb sebességre képes a hajó
- Az orrvitorla miatt könnyebben és gyorsabban fordul át a széltengelyen.
- Az állókötélzet fejlesztése miatt sokkal kényelmesebb a hajó kezelése és az utasoknak is több hely jut
Van azért pár dolog, ami még fejlesztésre szorul:
- Az orrvitorla shot kötele néha beleakad a nagyvitorla felhúzó kötél rögzítésébe, ezért ezt át kell helyezni máshova.
- A kormánylapátot leszorító gumikötél nagy sebességnél nem tudja teljesen lent tartani a lapátot, néha kissé felemelkedik.
Összességében úgy érzem sikeres volt a projekt és megérte azt a munkát amit belefektettem. Ez alatt az idő alatt sokat tanultam a vitorlák és a hajótest működéséről. Ez egy nagyon komplex rendszer, ami első ránézésre egyszerűnek tűnik, de nagyon nem az.
Végül szeretnék köszönetet mondani feleségemnek, aki végig támogatott és a vitorlavarrásba be is segített. A tesztút során Ő kezelte az orrvitorlát úgy, hogy ezelőtt még sohasem csinált ilyet. Nagyon ügyes volt :-)
